Sokadszorra is elhatározom, hogy kissé jobban törődöm a blogom frissítésével. :)
Majdnem egy éve hagytam abba az írást, és bánom, hogy azt a sok-sok "élményt" nem tettem közkinccsé. Az egyik sulimat abbahagytam - még tavaly télen -, lehetetlen lett volna a sok éjszakázás mellett a vizsgáimra készülni. Tényleg, ezt hogy bírja az a sok-sok egyetemista lány, akiknek az erotikus munka mellett jut idejük még tanulni is? Lehet, szimplán zseninek születtek? Csak én lennék ilyen hülye? Tavaly volt rá példa (sokszor), hogy több órás éjszakai "üzletelésről", még szinte félrészegen estem be az előadásra, de elképzelhetetlen volt számomra, hogy utána még leüljek tanulni...fasza.
Álmos vagyok. Tegnap jöttem vissza a tíz napos szabadságomról, és már a munka első tíz percében úgy éreztem, hogy képtelen leszek kezelni az idiótákat, meg a főnököm hülyeségeit. Két üzletem volt, az egyik egy svájci fiatalka, a másik egy helyi ügyvéd volt, meglehetősen ittasak voltak, igazából nem okoztak maradandó élményt.
Ha ők nem okoztak, hát majd én fogok, legalábbis a mai napra lenyugtatom magam. Irány a kedvenc pornósite-om...hopp, két feka fazon dolgozik egy fehér, bőrű ropogósan friss, alig tizennyolc éves kiscsajon, szanaszéjjel basszák minden használható lyukacskáját, majd egymás után beleélveznek a popsijába, és abban a pillanatban robban az én gyönyöröm is. Imádom az ilyen faszimádó ribancokat.
A napokban volt a születésnapom, és bár utálom, azért iszonyat jó érzéssel tölt el, ha a barátaim nem feledkeznek meg rólam, hogy egy évvel öregebb lettem. A legjobb barátom írt, meg az első szerelmem... Más nem. Aki nekem a legfontosabb - vagy legalábbis eddig azt hittem, hogy a legfontosabb, az nem. Egy SMS-t sem. És a legdurvább, hogy meg sem lepődöm. Ez már tavaly is így volt. Nekem nem kell ajándékot venni, hiszen nem várom el. De egy icike-picike SMS borzasztóan jól esett volna Tőle. Jó, én tisztában vagyok azzal, hogy nem szeret SMS-t írni, hiszen írta is, hogy minek, ha ingyen beszélünk, de akkor is... Ő meg tisztában van azzal, hogy mástól nem, de Tőle nagyon szeretek SMS-t kapni. Másnak nem, de neki nagyon szeretek SMS-t írni. Furcsa dolog. Múlt héten, vasárnap beteg voltam, nem volt kedvem visszamenni az albérletembe sem. Ő hívott magához, de visszakoztam. "Beteg vagyok" - mondtam, és gondolkodtam közben. Három évvel ezelőtt nála kapott el valami, rosszul voltam, feküdtem, és ugyan dolgoznia kellett, de két-három óránként feljött, hogy megnézzen. A világért sem mentem volna haza akkor. És most? Nem akarok. Nincs kedvem átmenni hozzá. Nincs miért átmennem hozzá. Több, mint egy hónapja nem láttam. És? Miért menjek át? Este odaérek, maximum egy gyors szex, és reggel meg mennem kell, mert dolga van, és a világért sem akarja, hogy megvárjam nála? Egyébként is, miért? A héten felhívtam egy helyi night-club tulajdonost. Azt hiszem, hogy most elérkeztem oda, ahol azt mondom, hogy nem, elegem van abból, amit eddig csináltam, igaz, szabadúszó voltam, nem volt mellettem senki, aki lenyúlt volna pénzzel, de kész vagyok. Kell valaki, aki azt mondja, hogy rendszer van, itt van a nő, viheted ide-oda, de annak ára van, és hozd vissza, amikor én azt mondom. Szóval ott tartottam, hogy beszéltem a club tulajdonosával, aki egy kicsit szétszórt, de aranylelkű pali - már, amennyire egy stricit aranylelkűnek lehet nevezni. Már elsőre az volt benne a szimpatikus, hogy nem elvárása a szobázás, inkább a konzumálás jelenti neki a fő bevételt. Ja, egyébként pultosnak mentem, de gyakorlott pultosa már van elég. Tehát úgy néz ki, táncos leszek. Mondtam neki, hogy figyelj csak, én szívesen táncolok, szívesen foglalkozom bárkivel, szívesen elkísérem bárhová, de szex és vetkőzés nincs. Nem lehet. Nem engedhetem meg magamnak. Az eddigi kapcsolataim titkoban mentek, diszkréten, nős férfiakkal, akikről tudom, hogy tartják a szájukat, hogy a szeretőjük voltam, de nincs kedvem ahhoz, hogy ezt rajtam és a szponzoraimon kívül más is tudja. Nem bánom, ha beleraknak a hülye nyafka kurva kategóriába, aki játssza a szüzikét, nem tudom, hogy hogyan fog ehhez viszonyulni, mindenesetre előre leszögeztem neki, hogy mik a szabályok. Aztán meglátjuk, hogy mennyire lesz képes szemet hunyni a szabályaim felett. Lehet, úgy járok, mint tavaly, ahol a kuplerájban megint csak előre tisztáztuk a részleteket, aztán a munkaadóim meggondolták magukat. Vagy szexelsz, vagy mész. Én meg mondtam magamban, hogy nem fogok óránként 5000 jó magyar forintért kefélni, inkább maradok a saját utamon. Azaz kevesebb szex, de azt fizessék meg rendesen, és nem kell leadnom belőle sehová. Pont. Amúgy nem rajongok a láblógatásért, azaz én is szívesebben kefélnék óránként mondjuk huszonötezerért, de hát meg kell őrizni a titkot. Pang a piac, tele vannak a hirdetési oldalak profi és nem profi diáklányokkal, akik okosak, szépek, és támogatót keresnek. Nekem meg már se időm, se erőm állandóan keresgélni. Hol vannak azok a gyönyörűszép idők, amikor készítettem az első portfoliómat, négy évvel ezelőtt, luxus környezetben, és a tulaj nem visszakozott alkalmanként százezer HuF jutalmat adni a kerek egy órás progira, amit én is rettenetesen imádtam. Ja, meg nem kellett odabumlizni metróval sehová, hanem luxuskocsit és sofőrt küldött értem. Hogy ez mennyire hiányzik! Most meg megy a problémázás pár ezer forintokon. Pfff.
Ha már az ember lánya veszi a fáradtságot, hogy blogot indít, és akad olyan emberfia, aki érdeklődve elolvassa, akkor már tényleg illene valamit beböfögni közben...:D Nem hiszem el, ennyire lusta lennék?
Forró fürdő, netezés, gondolatok összeszedése, elrendezése, aztán holnap folyt. köv.
"Lövöldözésbe torkollott egy biztonsági ellenőrzés a Váci úti Tescóban, Budapesten - tudta meg a Blikk. Két férfi a hipermarketben vásárlás közben eszegetett, ezért a biztonsági őrök be akarták vezetni őket egy elkülönített szobába, hogy ellenőrizhessék őket.
Ezután az egyik férfi egy 9mm-es éles lőfegyverrel elkezdett lövöldözni. Az egyik őrt hason lőtte, őt életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba. Egy másikat a karján találta el, ő súlyos sérüléseket szenvedett. Egy harmadik biztonsági őr és maga a 63 éves elkövető könnyebben sérült meg.
A lövöldöző férfit és társát elfogták a rendőrök.
A helyszínen tartózkodó tudósítóink beszámolója szerint a tragédia ellenére nem zárták be az áruházat, a vértócsák ellenére zavartalanul folyhat a hosszú hétvége előtti bevásárlás." (Forrás: www.blikk.hu)
Szóval új sport született a Tesco-ban: szlalom, azaz vértócsák kerülgetése bevásárlókocsival (erős a gyanúm, hogy a rátermettebbek driftversenyt is rendeztek). Viccet félretéve: IGAZSÁGTALANSÁG, EZEKRE NEM SZÁLL RÁ AZ ÁNTSZ?!
De most tényleg komolyan. Oké, hogy én sem vagyok normális, de azért ez túlmutat minden határon. Jó, nem egyszerű a kedves vásárlókat secperc alatt kifelé terelgetni, gondolom, le is zárták azt a részt, de hát ez rettenet, hogy a Tesco-ban sosem áll meg az élet. Még így sem.
Amúgy vásárlás közben bekajálni nagyon ciki. A mondóka is úgy van, hogy "ez elment, ez meglőtte, ez hazavitte..."
Tegnap utaztam haza vonattal - egy kivételesen jól sikerült találka után -, és ilyen hülyeség jutott az eszembe, hogy...én még sosem írtam szerelmes levelet. Írtam szerelmes SMS-t, e-mail-t, de kézzel írott, postán elküldött levelet még soha. Hát akkor éppen itt az ideje. És magam fogom megcsinálni cikkcakkosra a levélpapírt, meg kicsi szívecskéket rajzolok ceruzával, és elmaszatolom őket az ujjammal, mert az olyan jól néz ki. És cikornyás betűkkel írok rá, nyálas gondolatokat (de csak és kizárólag egy üveg bor társaságában, mert józanul képtelen vagyok az érzelmeimről beszélni), és elküldöm majd postán, és a borítékra nem írok feladót, hogy találgasson. És tudom, hogy rettenetesen fog röhögni, és majd barackot kapok a fejem búbjára, és megmondja, hogy annyi eszem van, mint egy tízévesnek, és közben, a szíve mélyén, örülni fog, mert ezer éve nem kapott kézzel írott, igazi szerelmes levelet, ez a százhúsz kilós, tagbaszakadt állat.
Hé! Beléptem a szexstexegyetemes mail-embe, immár másodszorra - és nini! Kaptam kommenteket! Hát ez marha jó! Hogy én itt szomorkodtam napokig, hogy a kutya se kíváncsi rám! Hát ez nagyon jó, és köszönöm szépen, két hónap után - tisztességes nyári munka után - itt vagyok, csókolom, zúdítom rátok a faszságaimat, tessék olvasni, kommentelni, pozitív-negatív véleményt, tessék csak szépen a nyakamba zúdítani. Ja, és "hát"-tal nem kezdünk mondatot...:D Fhűűűű, mekkora felismerésem volt az imént. Hogy egy-két kommentnek így tudok örülni - nem vagyok normális. Már tudok mosolyogni is, nem érdekelnek a határidők - marha vicces, örülök nagyon. Welcome!
Aha. Mi a fenéért vagyok ilyen istentelenül szerencsétlen? Hogy hagyhattam ki feleslegesen ennyi időt? Egyáltalán mi történik velem? Mi folyik itt?
Eszméletlen dolgok folynak... Nem bírtam már a titkolózást, de nehezemre esett volna teljesen őszintének lenni. Szóltam. Figyelj, Kedves, valamit csinálnom kellene, mert ősztől nem lesz pénz se albérletre, se könyvekre, semmire. A Kedves bámulatosan türelmesen és megértően fogadta azt, amikor megkérdeztem, hogy esetleg lenne-e ötlete, valamilyen könnyű pénzkereseti forrást találni számomra, hiszen vannak Ausztriában ismerősei... Ennek másfél éve.
Tavaly már a tandíjamat is késve fizettem be - az utolsó utáni pillanatokban kapartam össze a pénzt -, mondtam, hogy elég ebből, így ez nem megy, nem tudok nyugodtan tanulni sem, miközben azon agyalok, hogy miből, hogyan, mikor csinálok lóvét... És amikor pénzt keresek, akkor meg az ideg és a kétségbeesés kerülget, hogy mikor bukok le, és hogy ezt így nem...nem tudok hazudni. Nem megy. Három éve vagyunk együtt, és fogalma sincs arról, hogy ki vagyok.
Aha, rendezzük csak szépen össze a dolgokat. Nyár elején megint csak megpendítettem a dolgot. Figyelj, Kedves, én nagyon szeretlek, de a szülők basznak rá, Te nem tudsz segíteni, nekem meg sürgős lenne pár százezer rongyot összeszedni a nyáron, ha a lábamat be szeretném rakni az iskolába... A Kedves megint csak megértő volt, mondta, hogy segít és támogat, szerez munkát Ausztriában, de azt hozzátette, hogy nem biztos, hogy Ő ezt el tudja viselni, és velem marad. Magyarul: ha már én másokkal keféltetem a csinos kis seggemet (még akkor is, ha ezt abszolút kényszerből, az iskolám érdekében teszem), akkor neki abszolút megvan a joga arra, hogy Ő se mondjon nemet senkinek. Ez nekem abszolút sakk és matt!
Ez volt nyár elején. Két hostessmunkát visszamondtam - belenyúlt volna a nyári vizsgaidőszakomba mind a kettő. Aztán az utolsó vizsgám napján találtam egy álláshirdetést - vendéglátós munka - hajrá, jelentkeztem, felvettek, a vizsga után két nappal már dolgoztam is. Nehéz volt, napi 14-15 óra munka, 250 Ft-os órabér, de csináltam, mert meg akartam mutatni neki, hogy erre is képes vagyok. Hogy nem csak a kurválkodásban tudok gondolkodni. Nem érdekelt az, hogy reggel korán kezdek, és éjszakába nyúlóan dolgozom, nem érdekelt az állandó cigifüst, amit a tahók az arcomba fújtak, nem érdekelt, hogy a munkások legjobb célpontja voltam, mert legalább volt valaki, akit ők is ugráltathattak, és leszartam, hogy a kolléganőm egy rendetlen, koszos, pletykás nő volt, aki után mindig duplán kellett takarítanom, mert maga erre nem volt képes. Ez volt két hónapon keresztül. Félre persze nem tudtam rakni. Tudatosan terveztem, hogy abbahagyom augusztus elején, még hagyva időt arra, hogy a nyár hátralévő részében kimenjek dolgozni, és hogy összejöjjön legalább az albérlet első havi költsége, meg a két hónap kaució.
Két változat lehetséges.
Az egyik, hogy csináltatok új képeket, írok hirdetőknek, adok fel hirdetést, és az utolsó 3 hétben megpróbálom összeszedni az albérlet árát (cca. 45-210e Ft), valamint szeptembertől a lakásomon fogadom a vendégeket, így a Kedves nem fog tudni semmiről, bár a lebukás veszélye óriási.
A másik, hogy nyugodt szívvel kimegyek kurválkodni, és biztonságosan, két hét alatt röhögve megkeresem az albérlet, a kaució, plusz a tandíjam árát, de azzal a tudattal kell élnem, hogy a szerelmem nem fog mellettem maradni.
Azt hiszem, az előbbit fogom választani.
Bazdmeg.
Két napja kaptam egy mail-t az egyik...volt kliensemtől. Hogy ő bocsánatot kért és nem úgy gondolta és ő nem ilyen ésésés...
Annyi volt az egész sztori, hogy mail-ben kiakasztott egy-két hülyeségével (miért nem írok vissza időben), és megfenyegetett, hogy majd nekiáll velem szórakozni Neten. Mire gondolt? Felpakolja a képeimet valamilyen oldalra?
Hát, ezek után...
Hányinger.
De még mennyire! Tanulni kellene. Van egy csomó anyag, amit csak azért kell felmondani, hogy húzhassak tételt, tehát oda kellene tennem magam rendesen.
Van egy rendes, tisztességes meló, amit nagyon szívesen elvállalnék, de akkor lőttek a hétfői vizsgámnak, meg azoknak a vizsgáknak, amelyeket a vizsgaidőszak utolsó hetében kívánok lerendezni - hát ezt így nem lehet. Vagy a tanulás, vagy a munka. Az előbbit választom. Maradok kurva. Jó, hogy ezt így, egy perc alatt meg tudom beszélni magammal.
Vicces lenne, ha most írnék egy köszöntőt a nem létező olvasótáboromnak...
Hogy is van ez? Blogot írok? Miért? Mert igény van rá. Vagyis...inkább úgy mondom: volt egy-két ügyféljelölt, aki jelezte, hogy szívesen hallana tőlem néhány sztorit, hát akkor most megkapják. Ha az ismeretségi körömből bárkinek mesélnék, valószínűleg hátast dobnának a csodálkozástól, én meg nem akarok senkinek sem ártani. Furcsa a világ. Néhányan nem hiszik el, hogy két felsőoktatási intézmény padjait koptatom, mások meg szolid, csendes lánynak ismernek - nem olyannak, aki...khm...bizonyos "előnyökért" cserébe eladja a testét. Éppen ezért mondom, hogy én már nem lepődöm meg semmin.
Illedelmes leányzó vagyok, tehát néhány mondatban bemutatkozom. Nevet, becenevet sajnos nem mondhatok... A húszas éveim közepén járok, és 7 éve a szakmában. Igen, abban a szakmában. Célom elsősorban annak a ténynek a bizonyítása (erről is vannak hitetlenkedő fórumok), hogy igenis létezik diákprostitúció, mármint az a fajta diákprostitúció, amely nem a futószalag-effektusra, hanem a "diáklány támogatót keres"-rendszerre épül. Nem akarok ötletet adni senkinek! Lehet választani. Én sosem voltam stréber, sosem gondoltam, hogy egyszer majd a tandíjam érdekében fogok vadidegenekkel baszni (bocsi). Na, de erről részletesebben majd később!
A lényeg, hogy létezik és mellettem van az a FÉRFI, akinek rohadtul bizonyítani akarok, hogy igenis ember lesz belőlem, és imádom. Csakhogy a bizonyítás útja rögös. Ő nem ismeri a kurvás oldalamat, titkolom, bár már próbálom rávezetni, hogy megismerjen igazán. Szar dolog becsapni a magasztos cél érdekében azt, akit szeretsz. Félek, nehogy túl késő legyen...
Ma körülnéztem a blog.hu-n, igazából van itt sokfajta kurvás napló, de talán olyan, amilyent én írok, nincsen. A prostik témája fura dolog. Alapból mindenki utálja őket, de mégis sokan kíváncsiak rájuk. Hehhe!
Régebben írtam naplót, aztán elmaradt, most újra szeretném magamra erőltetni ezt a jó szokást - merthogy blogot írni jó, olvasni jó, kommentelni jó, én meg amúgy is eléggé lelkizős típus vagyok, remélem, hogy a blogírásban megkönnyebbülök kicsit.
Akkor kezdeném is a mai nappal. Azt tudni kell, hogy jelenleg két szponzort tartok - de marhára unom már mindkettőt. Amikor találkozom velük, mindig elmondom magamban, hogy na, ezt most láttam utoljára, jövő héten kirúgom, és keresek helyette mást. Hát ez viszont nem olyan egyszerű. Úgyhogy fél éve rugdosom ki őket. A mai delikvens...családos ember, a negyvenes évei elején. Reggel hatkor kelés (ki az, aki reggel hatkor felkel, hogy elmenjen kefélni?), utazás két óra, eső (magassarkúban csetlés-botlás, tócsakerülgetés). Amint becsukódik mögöttünk a hotelszoba ajtaja, rögtön megkezdődik a nadrágletolás és a döngetés, ami azért vicces, mert minden alkalommal ez a kezdő szólam. Ha nincs szerencsém, akkor a találkozás ötödik percében minden előzetes kérdés és finomkodás nélkül kapok egy kemény farkat a popsimba, ami ebben a formában eléggé paraszt dolog...főleg, hogy a téma olyan előzetes felkészülést kíván, amit reggel hatkor borzasztó elvégezni. :D Ami pozitívum, hogy úgy kinyal, hogy hmm... Két és fél óra után zuhi, szabadulás, trappolás haza, végeztem, hurrá!
Nos, nem fogom naponta leírni az aktus menetét, nyugi. Csak számomra röhejes, hogy egy ember ennyire mohó legyen. Hogy már az ötödik percben a hátsó bejáratot dugja, amikor van rá több, mint két és fél órája. Persze ebben a szituációban az én véleményem nem számít, hiszen annyi a dolgom, hogy odatartsam azt, amit oda kell tartani... Érdekes, hogy ennek a munkának köszönhetően milyen oldalukról ismerem meg a férfiakat. Ezeket a tapasztalatokat nem kapnám meg sehol. Ezt a játékot szeretem. Találkozni hetente a pasival, felvenni a lét, utána nem kell SMS-t írni, hogy "hű, de jól éreztem magam veled", és utána egy hétig megint elfelejteni az egészet, még a fickó nevét is.
Azt hiszem, hiányzik egy szeretkezés. Vele. Az igazi FÉRFIVAL.
