Aha. Mi a fenéért vagyok ilyen istentelenül szerencsétlen? Hogy hagyhattam ki feleslegesen ennyi időt? Egyáltalán mi történik velem? Mi folyik itt? Eszméletlen dolgok folynak... Nem bírtam már a titkolózást, de nehezemre esett volna teljesen őszintének lenni. Szóltam. Figyelj, Kedves, valamit csinálnom kellene, mert ősztől nem lesz pénz se albérletre, se könyvekre, semmire. A Kedves bámulatosan türelmesen és megértően fogadta azt, amikor megkérdeztem, hogy esetleg lenne-e ötlete, valamilyen könnyű pénzkereseti forrást találni számomra, hiszen vannak Ausztriában ismerősei... Ennek másfél éve. Tavaly már a tandíjamat is késve fizettem be - az utolsó utáni pillanatokban kapartam össze a pénzt -, mondtam, hogy elég ebből, így ez nem megy, nem tudok nyugodtan tanulni sem, miközben azon agyalok, hogy miből, hogyan, mikor csinálok lóvét... És amikor pénzt keresek, akkor meg az ideg és a kétségbeesés kerülget, hogy mikor bukok le, és hogy ezt így nem...nem tudok hazudni. Nem megy. Három éve vagyunk együtt, és fogalma sincs arról, hogy ki vagyok. Aha, rendezzük csak szépen össze a dolgokat. Nyár elején megint csak megpendítettem a dolgot. Figyelj, Kedves, én nagyon szeretlek, de a szülők basznak rá, Te nem tudsz segíteni, nekem meg sürgős lenne pár százezer rongyot összeszedni a nyáron, ha a lábamat be szeretném rakni az iskolába... A Kedves megint csak megértő volt, mondta, hogy segít és támogat, szerez munkát Ausztriában, de azt hozzátette, hogy nem biztos, hogy Ő ezt el tudja viselni, és velem marad. Magyarul: ha már én másokkal keféltetem a csinos kis seggemet (még akkor is, ha ezt abszolút kényszerből, az iskolám érdekében teszem), akkor neki abszolút megvan a joga arra, hogy Ő se mondjon nemet senkinek. Ez nekem abszolút sakk és matt! Ez volt nyár elején. Két hostessmunkát visszamondtam - belenyúlt volna a nyári vizsgaidőszakomba mind a kettő. Aztán az utolsó vizsgám napján találtam egy álláshirdetést - vendéglátós munka - hajrá, jelentkeztem, felvettek, a vizsga után két nappal már dolgoztam is. Nehéz volt, napi 14-15 óra munka, 250 Ft-os órabér, de csináltam, mert meg akartam mutatni neki, hogy erre is képes vagyok. Hogy nem csak a kurválkodásban tudok gondolkodni. Nem érdekelt az, hogy reggel korán kezdek, és éjszakába nyúlóan dolgozom, nem érdekelt az állandó cigifüst, amit a tahók az arcomba fújtak, nem érdekelt, hogy a munkások legjobb célpontja voltam, mert legalább volt valaki, akit ők is ugráltathattak, és leszartam, hogy a kolléganőm egy rendetlen, koszos, pletykás nő volt, aki után mindig duplán kellett takarítanom, mert maga erre nem volt képes. Ez volt két hónapon keresztül. Félre persze nem tudtam rakni. Tudatosan terveztem, hogy abbahagyom augusztus elején, még hagyva időt arra, hogy a nyár hátralévő részében kimenjek dolgozni, és hogy összejöjjön legalább az albérlet első havi költsége, meg a két hónap kaució. Két változat lehetséges. Az egyik, hogy csináltatok új képeket, írok hirdetőknek, adok fel hirdetést, és az utolsó 3 hétben megpróbálom összeszedni az albérlet árát (cca. 45-210e Ft), valamint szeptembertől a lakásomon fogadom a vendégeket, így a Kedves nem fog tudni semmiről, bár a lebukás veszélye óriási. A másik, hogy nyugodt szívvel kimegyek kurválkodni, és biztonságosan, két hét alatt röhögve megkeresem az albérlet, a kaució, plusz a tandíjam árát, de azzal a tudattal kell élnem, hogy a szerelmem nem fog mellettem maradni. Azt hiszem, az előbbit fogom választani. Bazdmeg.